A zab (Avena) a perjefélék (Poaceae) közé tartozó perjeformák (Pooideae) egyik nemzetsége mintegy ötven fajjal, amelyek közül Magyarországon mintegy másfél tucatnyi honos; olyan gabona, amit leginkább takarmánynak termesztenek.
Az abrakzab (termesztett zab) ismert takarmánynövény. Magyarországon főleg lóabrak; a Felvidéken régebben, ínséges időkben időnként szálkás kenyeret (zabhalusa) sütöttek lisztjéből. Észak-Európában kását őrölnek, Belgiumban sört főznek belőle, angolszász nyelvterületen elterjedt reggeli étel zabpehelyként, továbbá a glutén-mentes étkezésben alternatívaként használt a liszt kiváltására. Háztartásbeli felhasználásra zabliszt vásárolható a kereskedelemben, vagy otthon készíthető zabpehelyből darálóval.[1]
Mostanság egyre nagyobb népszerűségnek örvend a diétázók és az egészséges életmódot élők között. Rostban és tápanyagban gazdag, ennek pedig az az oka, hogy bár hántolják, ezzel azonban nem távolítják el a csírát és a korpát. A zabban levő oldható rostok csökkentik az LDL, azaz a "rossz koleszterin" mennyiségét, miközben nem csökkentik a HDL, vagyis a "jó koleszterin" szintjét.[2][3] Egy ideje már az Amerikai Diabétesz Szövetség ajánlja a cukorbetegségben szenvedőknek az olyan gabonafélék fogyasztását, mint a zab. Az oldható rostok segítenek a vércukorszint ingadozások elkerülésében: a magas rosttartalmú ételek késleltetik a cukor felszívódását a vérbe, növelik az inzulinérzékenységet.[